A PCB-k korábban széles körben alkalmazott ipari vegyületek voltak, például transzformátor- és kondenzátorolajokban, hidraulikus rendszerekben és egyes ipari berendezésekben. Környezetbe kerülve tartósan megmaradhatnak, felhalmozódhatnak az élő szervezetekben, és jelentős környezeti és egészségügyi kockázatot jelenthetnek. Károsítja a májat, az immunrendszert és a hormonháztartást, rákkeltő hatású, valamint átjut az anyatejbe is.

A 6/2009. (IV. 14.) KvVM–EüM–FVM együttes rendelet a földtani közeg esetében a következő 7 PCB-vegyületet határozza meg: PCB-28, PCB-52, PCB-101, PCB-118, PCB-138, PCB-153 és PCB-180. A rendelet ezek összegére is meghatároz szennyezettségi határértéket: földtani közegben 0,1 mg/kg szárazanyag, felszín alatti vízben 0,001 µg/l.

Miért éppen ez a 7 PCB?

A hét vegyületet indikátor PCB-ként használják. Ezek jól reprezentálják a PCB-szennyezés különböző kémiai tulajdonságú komponenseit, és együttes koncentrációjuk megfelelően jellemzi a környezeti PCB-terhelést. A PCB-28 és PCB-52 kisebb klórszámú, mobilisabb komponensek, míg a PCB-153 és PCB-180 magasabb klórtartalmú vegyületek. A PCB-118 különösen fontos, mivel dioxinszerű toxikológiai tulajdonságokkal rendelkező PCB-k közé tartozik.

Összefoglalva: a PCB-vizsgálat a tartós, bioakkumulációra képes ipari szerves szennyezők kimutatására szolgál. A 6/2009. rendelet szerinti 7 indikátor PCB és azok összege alapján a talaj és a felszín alatti víz PCB-szennyezettsége jól jellemezhető.

Laboratóriumunkban GC-MS/MS - gázkromatográfiás - tandem-tömegspektrometriás méréssel dolgozunk, mellyel vizekből 0,1 ng/l, talajokból 1 µg/kg alsó méréshatár érhető el.