Az elektromos ellenállás tomográfia (ERT) geofizikai mérési módszer, amely a talaj és a kőzetek fajlagos elektromos ellenállásának mélységbeli és oldalirányú változásait vizsgálja. A mérés során a talajfelszínen elhelyezett, több elektródából álló rendszer segítségével elektromos áramot vezetünk a földtani közegbe, és mérjük a kialakuló elektromos feszültségkülönbségeket.

A mérési adatok számítógépes feldolgozásával és inverziós értékelésével kétdimenziós ellenállásmodellek készíthetők, melyek szemléletes képet adnak a földtani rétegek és a különböző elektromos tulajdonságú zónák elhelyezkedéséről. A megfelelő mérési elrendezés megválasztásával a vizsgálat mélységtartománya az adott feladathoz igazítható.

A fajlagos elektromos ellenállást többek között a talaj ásványi összetétele, agyagtartalma, víztartalma és a pórusvíz vezetőképessége befolyásolja. Az ERT ezért alkalmas lehet eltérő földtani összetételű rétegek, vízzel telített zónák, valamint fellazult vagy repedezett területek azonosításának támogatására.

A mérések feldolgozása általában 2D inverzióval történik, amelyik lehetővé teszi, hogy ferde réteghatárokat és blokkos szerkezeteket is jól el lehessen különíteni egymástól.

A módszer különösen hasznos környezetvédelmi és mérnökgeológiai vizsgálatokban, például földtöltések, gátak és más műszaki létesítmények belső szerkezetének feltárásában, illetve a potenciálisan eltérő vízháztartású vagy szennyezett területek lehatárolásában. Az eredmények hozzájárulnak a földtani viszonyok értelmezéséhez és a további vizsgálatok, illetve műszaki beavatkozások megtervezéséhez.