Az elektromágneses (EM) mérési módszerek a talaj és a kőzetek elektromos tulajdonságainak vizsgálatára szolgálnak, induktív elven, közvetlen talajkontaktus nélkül. A változó elektromágneses tér hatására a földtani közegben indukált áramok másodlagos elektromágneses teret hoznak létre, amelynek mérésével következtetni lehet a talaj elektromos vezetőképességére.

A módszer egyik legfontosabb előnye a gyors adatfelvétel és a jó horizontális felbontóképesség, amely lehetővé teszi nagyobb területek hatékony felmérését és az eltérő elektromos tulajdonságú földtani zónák elkülönítését. A mérési elrendezéstől és a műszertípustól függően különböző mélységtartományok vizsgálhatók.

Az EM-mérések környezetvédelmi kutatásokban is jól alkalmazhatók, például felszín alatti hulladéklerakók, eltemetett fémtárgyak, csővezetékek, hordók és tartályok felkutatására, valamint a talaj elektromos tulajdonságainak térképezésére. A mért eltérések segíthetik a földtani változások és a potenciálisan szennyezett területek lehatárolását.

A feldolgozott mérési eredmények szelvények és térképek formájában jeleníthetők meg, támogatva a földtani viszonyok értelmezését, a további vizsgálatok tervezését és a környezetvédelmi döntések megalapozását. Bizonyos esetekben a mérési adatokon inverzió is végezhető, amivel diszkrét rétegekre számíthatunk rétegtulajdonságokat (1D és Q2D inverziók).